
Egy ismerősöm hónapok óta tervezi, hogy varrat velem egy táskát. Átküldte a szomszédja táskájának a képét, hogy olyasmit szeretne zöldben. Már akkor tudtam, hogy valahogy ez nem lesz jó, mert fogalmam nem volt, hogy álljak neki egy más által készített darab lemásolásának se minta, se leírás, se méretek nélkül. Aztán nekiálltam magamtól kitalálni, hogy is legyen és persze nem is lett jó. Elég szép és elég precíz lett, de rengeteg időm benne van, és a végeredmény nem tetszett az illetőnek, mert túl nagy lett. Nem haragszom érte, mondtam neki már az elején, hogy más munkáját ugyanolyanra képtelenség másolni és nem is szeretek ilyet csinálni. Most már tudom, hogy nem 3cm-s,hanem 1,5 cm-s csíkokból kellett volna összeállítani és akkor kisebb lett volna az egész. De valahogy úgy voltam a 8. óra varrás után, hogy én ezt szét nem szedem csíkjaira, az biztos. És most itthon nézegetem és ideges vagyok, ha ránézek. Egy ágytakarót előbb megvarrok és nagyobb élvezettel, mint ezt. Soha többé nem vállalom el más munkájának a másolását, mert képtelen vagyok rá. Maradok az én ötleteimnél, abban még általában nem csalódtak.