2012. december 12., szerda

A vásárról

Ezen is túlvagyunk. Hát, első élménynek nem volt valami jó. Élveztem az egészet, jó volt kipakolni, jó volt hallani a dicséreteket, jó volt a társaság. De összesen 1 db labdát adtam el. A többi kézműves pedig vagy ennyit vagy ennyit sem. Lehet, hogy nem ebből a vásárból kéne következtetést levonni, mert alapjában véve ez egy játék vásár volt, így az anyukák inkább a játékokra voltak rákattanva. Volt olyan is, amikor egy pasi azt mondta a 700 forintos neszeszeremre, hogy nagyon drága....
Szóval kicsit csalódott vagyok. De férjem szerint ne ebből induljak ki, mert itt nem a kézművesek voltak központban.
Már arra is gondoltam, hogy hagyom a fenébe a pénzkeresős varrást, varrom ezentúl a családom dolgait, úgyis milliónyi ötletem van, aztán ha valakinek van valami kívánsága, azt megvarrom. Ahogy eddig is tettem.
Máskor meg arra gondolok, hogy nem hagyom abba, még többet, még szebbet, még igényesebbet és még választékosabbakat varrok.
Fene tudja.
Íme egy kép a kofákról. A piros kardigános vagyok én. 

4 megjegyzés:

  1. Szia Adri! A férjurad igen bölcs ember! Igazi kézmüves vásárra azok mennek, akik pontosan ilyen csodálatos, saját készítésü tárgyakat szeretnének megnézni és megvenni. Ùgy látszik, ez most nem az a közönség volt. (Amúgy meg tudom érteni a csalódottágodat, hisz annyira készültél!)
    Remélem nem adod fel!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi. Most éppen az a hullámom van, amikor nem akarom feladni. Ki tudja, holnap milyen lesz? :-))

      Törlés
  2. Szia Adri!
    Nálunk dec.8-án volt az adventi kipakolós vásár, helyi kézművesek és kisvállalkozók termékeivel. Sajnos a tapasztalatom dettó mint a tied. Gyönyörű dolgokat lehetett kapni féláron,érdeklődő volt, vásárló már kevésbé. (a 70Ft-os szaloncukromat drágállták). Szóval szerintem nem az igényekkel van a gond, hanem a pénztárcákkal.Akinek meg okés a pénztárcája, annak a fejében vannak a problémák, mert többre tart egy agyonflitterezett kínai műrózsát.
    DE: ami a legfontosabb, a mi termékeinknek lelke van, és ezt megérzi az, akit megajándékozunk vele. Az első nyisszantástól az utolsó öltésig ott van az odafigyelésünk, a szeretetünk afelé, akinek készítjük. És ez nagyon-nagyon fontos!!!!!

    VálaszTörlés
  3. Teljesen igazad van. Én is azt vettem észre, hogy akinek tetszenek a munkáim vagy másoké, az nem engedheti meg magának, aki megengedhetné, az meg nem tudja értékelni.
    Szaloncukor 70-ért? A csipke többe kerül! :-))
    És abban is igazad van, hogy amíg ez örömet okoz másoknak és nekem, amíg szeretem csinálni, addig nem kell abbahagyni. :-))

    VálaszTörlés

vélemények